Bobesz

Ez lenne Bobesz?

A minap egy igen kedves jellemzést kaptam.

kicsit meglepődtem, jó mondjuk tudtam hogy én nagyon a felszínt láttam belőled, de nekem az jött le igazból hogy egy nagyon mosolygos kedves vidám srác vagy aki szemtelenül fiatal. És ezt már abból is gondoltam hogy nagyon vigyáztál arra hogy mit mondasz nekem, hogy semmiképp se bánts meg  🙂 (ez mondjuk nemtudom hogy kiemelten nekem szól, de kétlem :)) és akkor megláttam hogy azért van bőven düh benned az úgy kicsit megdöbbentet de ettől nem kedveltelek se kevésbé se jobban. És az a nagyon sok indulat.
De azt ne sajnáld hogy tudatos vagy, az én volt … szóval a lányok szeretik a határozott fiukat 🙂

Szép, tömör és lényegében valóban ennyit látnak az emberek.

Konyak, zongra, elmélkedés

——————————————————-Az Élet—————————————————–

Amikor már úgy tűnik, hogy mindennek vége, neked akkor kell a leg erősebbnek lenned. Meg kell mutatnod, ha nem is a világnak, de legalább önmagadnak, hogy igenis képes vagy rá. Képes vagy talpra állni. Az élet úgy sem engedni, hogy te abba hagyd. Az élet, nem olyan könnyű, hogy adjon választási lehetőséget, feladás és küzdelem között. Ugyanis, amint feladod, az már nem az élet, az már valami más. Az élet, folyamatos küzdelemből áll, és ez teszi oly széppé, és szerethetővé. Nem mondhatod, neki, hogy most hagyj békén, nincs hangulatom hozzád. Vele folyamatosan foglalkozni kell, mert igényli ezt. Mi több, igényli és megszerzi magának. Az élet szerencsére sosem bánik veled, kesztyűskézzel. Maximum van, aki megvédjen tőle. Az élet szépsége a nehézségében rejlik.

—————————————————– Az Álom—————————————————-

Sokszor előfordul az emberrel, hogy szívesen ragadna egyik-másik álmában. Vannak, akik csak az álmaiknak élnek, és vannak, akik csak álmodoznak, de tenni nem mernek. És vannak, akik élvezik az álmaikat, mégis ezek tartják őket rettegésben. Ők ugyanis nem mernek álmodni, ábrándozni. Félnek, hogy ismét megszakad, majd a szívük amint ráeszmélnek újból a valóságra. Ők azok, akik nem alszanak, akik nem álmodoznak a jövőről, vágyakról. Furcsamód ők tudjuk a leginkább beleélni maguk az álmaikba. Számukra a legvalóságosabb az egész. Annak ellenére is, hogy az álomban tapasztaltakat sosem élhetik át a valóéletben. Ez amolyan vágy kielégítés féle lehet. Az álom a leg veszedelmesebb kór. Amellett, hogy inspirálja, rengeteg ötlettel látja el az embert, sajnos teljesen kiszipolyozza.

—————————————————— A Halál—————————————————–

Az az állapot, egyesekből félelmet, másokból megnyugvást vált ki. Vannak, akik menekülnek előle, és vannak, akik folyton folyvást keresik. A halálnak többféle válfaja is van. Ez nem csupán egy egyszerű szó, nem egy érzés, nem csak egy állapot. Épp oly megfoghatatlan, akár csak az élet. Mind kettőt csak akkor értheted meg igazán, ha átélted. Meg kell tapasztalnod, hogy véleményt tudj formálni róla. Van, aki önként és van, aki akaratán kívül, de egyszer mindenki megtapasztalja. Örökös téma, hogy mihez kell nagyobb erő, lélekjelenlét. Vajon erősebb-e az, aki visszalép az öngyilkosságtól, azzal szemben, aki ezt választja?

————————————————— A Fájdalom————————————————–

Lehet lelki, vagy fizikai, és az is köztudott, hogy egy lelki seb maradandóbb. Arra nincs fájdalomcsillapító. Azt nem enyhítheti semmi. Bár idővel, enyhülhet, akár „el is múlhat”, azonban feltéphető, kiaknázható. Egy lelki sebet, nem feltétlen mutogatunk másoknak. Mi több, a legtöbb esetben jobb, ha eldugjuk jó mélyre, ahol senki sem találja meg. Egy lelki seb se nem dicsőség, se nem kudarc. Nem kategorizálható, saját maga egy kategória.

————————————————– A Boldogság————————————————-

Boldog, lehetsz egy pillanatra, egy percre, vagy napokra. Azonban nem lehetsz örökre boldog. A boldogság akár a tiszavirág, hamar elillan. Ebben rejlik szépsége és nagyszerűsége. Aki az örök boldogságot keresi, az hamar megkeseredik, egyedül marad. A boldogság épp úgy függővé tud tenni akár csak a fájdalom, vagy épp a magány. Azonban örömöt okozni sokkal egyszerűbb mint fájdalmat, de épp ennyire múlandó is.

Chatrulett amiből nem készítek videót

Biztosan mindenki ismeri vagy legalábbis hallott már róla. Én sem vagyok másként, azonban a blog átalakításáig nem igazán volt kedvem hozzá, hogy videót készítsek belőle. Így utólag azt hiszem jól is tettem. Mindenki azzal jött, hogy ez milyen jó, vannak rajta jó csajok, idióta emberek, el lehet ökörködni rajta, stb. Gondoltam, akkor ez tökéletes lesz mint első videó az új blogon. Aztán beregisztráltam és innentől kezdve azt éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy legyen felveszek 3-4 órányi anyagot majd még meg is vágom és felteszem mint elrettentő példa. Végül fogtam és töröltem a nyersanyagot. Hogy miért? Azt mindjárt megtudod.

Kezdjük ott, hogy előtte jó pár ilyen videót megnéztem youtube-on. Már ott is látni lehetett, hogy az emberi értelem mennyire megtud nyilvánulni itt is. Igazából nem is számítottam másra, hiszen eleve úgy gondoltam, hogy több órányi anyagból fogok összevágni valamit. Ezek után azt hittem, hogy mindenre felvagyok készülve. Először is beállítottam, hogy csak magyarokat mutasson. Eleinte az történt amire számítottam, sokat kellett várni mire feldobott egy szabad partnert, de hát ez sejthető volt. Nem az a probléma. A probléma ott kezdődik, hogy sokan sex chat-nek képzelik. Ami még nem lenne akkora probléma, ha a másik fél beleegyezésével történne az egész. Az első ilyennél csak azt hittem rosszul látok, mert ült a székében felöltözve egy srác és érdekes mozdulatokat tett a kezével, de a lényeg nem látszódott szerencsére. Majd jött a következő egy mű pinával, majd megint jött egy srác aki állva csinálta és még sorolhatnám. Egyszerűen nem győztem F2-őt nyomogatni. Na jó gondoltam, vegyük elő azt a kevéske angol tudásomat és nézzünk ki a nagyvilágba. Hülye egy ötlet volt azt be kell ismernem. Már a magyaroknál abba kellett volna hagynom. De nem, hisz én annyira állat vagyok, hogy arra gondoltam, miközben a dolgaimat intézem hagyom, hogy a gép felvegyen ebből 3-4 órányi anyagot aztán valahogy ráveszem magam, hogy megvágjam anélkül, hogy megbuzulnék. Nagy nehezen rávettem magam, hogy elkezdjem a vágást. Azonban egyre inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy valóban felakarom én ezt tölteni? Rájöttem, hogy nem szeretnék egy videót még akkor sem, ha ez a blog az emberi viselkedésekkel foglalkozik. Így hát fogtam és töröltem az összes nyersanyagot.

Ismételten csak gratulálni tudok önmagunknak. Továbbá gratulálok még minden kis pöcsverő hero szüleinek, hogy milyen remek fiút sikerült felnevelniük.

Interstellar (Bobesz érez)

Először is le kell szögeznem, hogy nem vagyok és nem is akarok filmkritikus lenni, ezt meghagyom azoknak, akik értenek hozzá. Ez poszt csupán azokat az érzelmeket fogja tükrözni, amiket nyújtott nekem ez a film. Továbbá azoknak, akik nem ismernek (hisz szinte senki sem ismer még az ismerőseim közül sem igazán) el kell, hogy mondjam, nehezen nyilvánítok ki a dühön kívül más érzelmet. Teszem ezt, azért mert valamikor éltem haltam a magányért és ezen már nem tudok változtatni még akkor, sem amikor önkénytelenül nem is olyan rég megtalált. A fájdalmat elfojtom, könnyeim düh formájában látnak napvilágot. Boldogságot nem gazán mutatok, mert érzem, nem érdemlem meg, hisz annyi mindenbe belekezdtem már, de semmit sem vittem véghez. A düh azonban mindig ott van és volt. Jó ízűen megnevettetni nagyon nehéz bárminek és bárkinek. Viszont itt van ez a film. Ebben minden benne volt, minden olyan érzésre, amit rég elfojtottam. Izgultam, sírtam, nevettem, aggódtam és reméltem. Egyetlen filmnél sem szoktam izgalmamban a karfát markolászni (főleg, mert nincs is), itt viszont nem egyszer letudtam volna tépni. Amikor a víz borította bolygóra szálltak le, egész manőver alatt szó szerint belebújtam a monitorba. A film már az első pár percével magával ragadott. Már akkor tudtam, hogy ez felfog kerülni a kedvenceim listára. Arra a listára, ahol olyan filmek szerepelnek, amelyek kiváltottak belőlem valamilyen érzést, azonban ez más, ezalatt a film alatt nem egyetlen érzés fogott el. Ez a film elfogadta a kihívást és felül is múlta azt. Ennél a filmnél beletudtam élni magam minden nagyobb szereplő szerepébe magam. Éreztem mind azt, amit ők éreznek. Persze azért elég hamar rájöttem, hogy nem más csinálta a feketelyukat, mint az emberiség, azonban ez nem vett el semmit a filmből. Mindig is úgy képzeltem el az életemet, hogy valami nagydolgot fogok véghez vinni. A jelentős döntések előtt azonban mindig megtorpantam. Ez film minden egyes ilyen döntésemre emlékeztetett. Viszont hagyjuk most egy kicsit az érzelmeket. Nem vagyok fizikus, azonban amit a film mondani akart az érthető volt számomra is és persze élvezhető is. És ami a legfontosabb, hogy azt sugallta, hogy ezek tények és nem egy mesevilág, és tette mindezt anélkül, hogy kicsit is száraz lett volna. Persze a hiperkocka (nem a létezése, hanem a kinézete és a működése vagy épp felhasználási módja) azért már jócskán súrolt egy határt, legalábbis szerintem. Imádom a tudományt és/vagy fantasztikumot azonban ez a film számomra valami teljesen más volt, mondhatni egy teljesen más dimenzió. A film kategóriáját bevallom nem néztem meg, de ezek után nem is fogom. Számomra (valószínűleg csak a szenilitásomnak köszönhetően), ez besorolhatatlan, az én látásmódomban ez több kategóriát is felölel. Tetszik az önmarcangolás, a tettre vágyás stb. Be kell vallanom, hogy szülővárosomból épp azért jöttem el, amiért főhősünk otthagyta a földet. Egyszerűen fojtogat valami, ha elképzelem, hogy ott élem le az életemet. Úgy érzem, számomra semmit sem tartogat az a város. Hálás vagyok minden egyes percért, amit ott tölthettem, voltak jó és rossz pillanatok, de köszönöm többet nem kérek belőled. Ugyan ezt éreztem a film alatt is. Eljöttem hát ide, azonban csalódnom kellett. Nincs meg az a pörgés, az az élet, amire számítottam. Ahogy az állomáson sem volt meg. Talán ezért is tudott annyira magával ragadni a film.

Szepesi Nikolett – Én a szexmániás

Amikor elolvastam az első pár sort vagy talán az első oldalakat, mit ne mondjak megbotránkoztam. Nem mintha nem tudtam volna pontosan, hogy mi folyik ebben a degenerált világban, vagy épp, hogy miről is fog szólni ez a könyv. Inkább azon botránkoztam meg, hogy mennyire nyíltan tárgyalja, és mennyire bátran veszi a szájára a kúrás, dugás stb. szavakat.

Majd tovább olvastam. Nem szoktam könyveket olvasni (leszámítva a szakmaiakat), nem is értem, hogy ezt miért is vettem a kezembe. Végül is nem tudtam lerakni. Na nem azért, mert annyira jó volt, hogy ennyire túl szárnyalta azt amit vártam ettől a könyvtől. Nem. Nagyon nem. Igazából teljesen más leírásra számítottam. Erre kb. 10-20 oldalanként (és akkor még talán keveset is mondtam) említ egy-egy együttlétet. Jó persze, a karrierjét, az életpályáját is leírja benne, tehát mondhatjuk, hogy nincs is ezzel semmi baj még akkor, sem ha ő valóban “falta” a férfiakat. Viszont minden egyes (ahogy ő írja) dugást lerendez kb. 2-3 esetleg 4 mondatban. Felszedi. Leírja milyen volt, és hogy meddig tartott. Majd “újabb skalpot gyűjtöttem”. Persze egy kúrva érzelmek nélkül dug, de akkor egy picit többet is írhatott volna. Lehet túloztam azzal a 3 mondattal, de amikor épp kezdett volna tetszeni, hirtelen vége lett.

Ahogy olvastam, folyton arra figyeltem fel, hogy hol kurvázza magát, hol meg áldozatnak állítja be magát, és van amikor a nagy vadásznak. Azt sem értem, hogy miért a férfiak tehetnek az egészről. Akihez meg kiutazik, a nőket okolja.

Voltak érdekes részek benne, de nem bilincselt le. Ennek ellenére nem tudtam letenni, és talán az új könyvét is elfogom olvasni. Viszont volt még valami ami zavart a könyvbe. A fejezetek. Egy ilyen rövidke könyv 37 fejezetből állt. Az utolsó két oldal is egy külön álló fejezet volt. Sokszor nem is értettem, hogy miért kellet új fejezetet kezdeni.

Vegyes érzéseim vannak a könyvel kapcsolatban. Kicsit jó, kicsit rossz. Érdekes, de közben unalmas. Letenni viszont nem tudtam, ami nagy szó nálam, akik ismernek azok tudják. Összességében megérte elolvasni.