Interjú Eddával – 1. rész

Kicsit több idő telt el az első kérdéstől a cikk megírásáig mint terveztem. Viszont nem bánom, hiszen sikerült egy picit jobban megismerni.

Edda egy csodálatos és felvilágosult tinédzser lány. A személyisége és a látásmódja mondhatni azonnal megfogott. Nagyon sok kérdésemre azt és épp olyan stílusban válaszolt, ahogyan azt én is tettem volna. Viszont adott olyan válaszokat is, ami elgondolkodtatott. Vagy, mert saját magam még nem gondolkodtam el részletesebben az adott kérdésen vagy, mert más szemszögből néztem eddig az adott témára.

De miért is fog ez az interjú több részből állni? Nos, nagyon egyszerű. Mint azt már írtam, tovább tartott a cikk megírása, mint ahogyan azt elsőre gondoltam, így rengeteg kérdés és válasz gyűlt össze, amik egy nagyon hosszú posztot eredményeznének. Ezért megpróbálom szétszedni. Az I. rész Eddáról szól, a személyiségéről, látásmódjáról és a világhoz való viszonyulásáról. A következő rész pedig az írói vénáját fogja ecsetelni. Nem is húzom tovább az időt lássuk is azokat a válaszokat.

Mik a terveid a gimi után?

Nem tudom még. Egyelőre a szalagavatóra koncentrálok, aztán majd eldöntöm végül, hogy mi leszek, ha nagy leszek, valószínűleg egyetemre megyek addig meg gimi és meló.

Hova látogatnál el a legszívesebben?

Nakonxipánba. Egyébként meg valahova, ahol most pihenhetek. Gondtalan, szabad és stresszmentes lehetek!

Mennyire stresszes most az életed?‎

Sajnos nagyon! Az érettségi már “a hátamba könyököl”, miközben a szalagavató “a nyakamban ül”. Emellett az időpontok után való rohangászás “jobbról bököd”, az iskola és a dolgozatok meg “balról böködnek”. Itthon a család a továbbtanulás érdekében meg jól “nyakon vág”. Elölről pedig szokásosan maga az élet “ad nekem egy két maflást”, de olyan nagyon jó kis szaftosat! Szóval igen, nagyon stresszes vagyok.

Hogyan szoktál túllépni a problémákon?

Felállok és továbblépek! Élem tovább az életem! Viszont mostanság olyan sok rossz volt, hogy elég nehezen kecmeregtem ki belőle. Ilyenkor sokat segít a zene.

Miben leled az örömödet?‎

A családomban. A háziállataimban. A barátaimban. A kedvenc tevékenységeimben, illetve mindenben, ami akár egy apró mosolyt is képes csalni az arcomra!

Szerinted mennyire kell komolyan venni az életet?

Is-is. Egy életünk van, ezt az időt kell kihasználni amíg, lehet. Viszont nem kell egy fásult kukacnak lenni, hiszen egy életünk van, ne csak felelősségteljesen, hanem boldogan, vidáman és önfeledten is kell leélni. Talán ez a legnehezebb az egész életben. Hogyan legyél komoly, mégis önfeledt, vidám és szabad!?

Mit gondolsz a magányról? Félsz tőle?

A magány a legjobb barátom és az ellenségem is. Ez kicsit bonyolult, de nagyjából megpróbálom elmagyarázni. Szóval, a magány egy részről a legjobb barátom. Gyakran találkozom vele és jól megvagyunk. Bírjuk egymás arcát és mindig tudja, hogy mikor van rá szükségem és mikor nincs rá szükségem. Igazi barát! Viszont ellenségek is vagyunk! Hogy mikor és miért? Ellenségek vagyunk, amikor “rám erőlteti magát” és nem tudok tőle szabadulni. Amikor már megfojt, és nem kapok tőle levegőt, akkor nagyon kellemetlen tud lenni és gyakran össze is szoktunk csapni emiatt! Szeretem a magányt, amikor olyan pillanatban van jelen nálam, amikor szükségem van rá. Amikor fontos dolgokról kell döntenem, nehéz dolgokon kell túllépnem vagy egyszerűen csak szükségem van rá, akkor nagyon kellemes az egyedül lét és a saját gondolataim tengerében való lubickolás! Azonban amikor szeretetre, megértésre és törődésre van szükségem, de ehelyett mindenhol csak zárt ajtókat találok, akkor is magányos vagyok, csak nem azért mert szükségem van rá, hanem mert így sikerült. Ilyenkor “megőrülök” és “szétfoszlok” a magányban. Nem a gondolataim tengerében lubickolok, hanem fuldoklok az örök magányosság örvényében, és ettől félek. Ettől az örvénytől, hogy végleg beszippant, és ott ragadok egyedül a kínzó és fájó gondolataimmal együtt.

Szerinted egy magányos ember lehet boldog?

Ha egy ember magányos, nyilván megkeresi azt a dolgot, amit szeret, és amivel ki tudja tölteni a magány végtelen űrjét. Nos, ilyen emberrel még nem találkoztam, de elképzelhető, hogy valaki annyira hozzászokik a magányhoz, hogy már másra koncentrál és boldog úgy, ahogy van, viszont a legtöbb tapasztalat nem boldogsághoz vezette azt a bizonyos magányos embert, hanem megőrült, szó szerint! Ez szomorú és sajnálom őket, de ettől még nem mondom azt, hogy nem létezhet ilyen ember a földön, de a tapasztalataim szerint még nincs ilyen!

Mitől lesz valaki jó ember szerinted?‎

Attól hogy nem csak magára gondol, hanem a körülötte élőkre és saját környezetére is és ráadásként tesz is érte!

Mi lehet az emberi hiszékenység oka? Tudatlanság, bizalom, valami más?

Az ember alapvetően jó természetű és ezért bízik másokban. Viszont azok az emberek, akiket már megbántottak, vagy valaki rosszat tett nekik, azok ezeket a jólelkű embereket kihasználják. A hiszékenység nem feltétlenül rossz, hiszen ez azt jelenti, hogy az az ember bízik a másik emberben, viszont ebben a világban rossz tulajdonság, mert itt mindenki csak átgázol a másikon.

Szerinted mi az oka annak, ha két generáció nem érti meg egymást?‎

Ahogyan most nézem, szerintem a technika az oka. Gondolj bele, nagyszüleink örültek, ha a héten háromszor nézhettek fekete-fehér televíziót, így ők még a szemcsés, de már színes filmeknek is örülnek, meg tudják becsülni azt, amijük van, mert ők éltek már meg rosszabbat. Viszont a mai gyerekek, akik hajlított képernyőjű LCD 3D-s TV mellett nőnek fel, azokat, ha beültetnéd egy fekete-fehér film elé, megőrülnének a végére. Ez csak egy példa volt, mondhatok többet is, például ott a telefon. Szüleim idejében még az volt, hogy ha valakit kerestél, akkor városon belül előbb megtaláltad, ha elmentél hozzá és becsöngettél, mintha elmentél volna a postához és onnan telefonáltál volna. A mai gyerekek meg már úgy jönnek a világra, hogy iPhone 6-ot szorongatnak a kezükben. A két korosztály között pedig bizony “ellentét” van, hiszen az idősebb generációk nem értik meg a fiatalabbakat, hogy hogyan képesek ennyire a technika rabjává válni. Nagymamám 80 éves kora és betegségei ellenére még mindig fát mászik, biciklizik, stb. Míg egy mai gyerek bent Xboxozik, és ezt nevezi ő “mozgásnak”. Természetes, hogy ezek után elég nagy az ellentét és az értetlenség a generációk között!

Mit gondolsz arról, hogy a “nőnek a konyhában és a gyerek mellett a helye”? Avagy mi a véleményed a női egyenjogúságról? Megvan-e? Kell-e?

Szerintem ez egy baromság! A nő ugyanúgy ember, mint a férfi. Ezennel akkor mi lenne, ha a kormány azt mondaná most, hogy a férfi nevelje a gyereket és vezesse a háztartást, a nő tartsa el a családját! Ugye, hogy kiborító, amikor egy adott csoportra rá akarnak valamit kényszeríteni? Szerintem nagyon! A nőnek ugyanúgy megvan a joga ahhoz, hogy dolgozzon, mint hogy otthon maradjon a gyerekével és nevelje! A női egyenjogúság pedig szerintem egyértelmű. A nők ugyanúgy emberek, csak nők és nem férfiak. Miért ne lehetnének meg ugyanazok a jogaik? Ez olyan mintha most az állam azt mondaná, hogy a fiú macskák az udvaron és az utcán bárhol piszkíthatnak, de a lány macskák csak a házban, egy alomban. Nem fair egy kicsit sem!

Mi a véleményed a fiatalkori gyermekvállalásról?

Az, aki magától vállalja a gyereket, felelősségteljesen és belegondolva hogy ez mivel jár, annak minden tiszteletem az övé, hogy ilyen fiatalon ezt végig akarja csinálni! Viszont az, akit egy buliban ejtettek teherbe azt nagyon nem bírom. Nem is őt, hanem inkább a szüleit, amiért a kocsmába jártak, ahelyett, hogy a gyerek szüzességére vigyáztak volna! A szülőkkel elbeszélgetnék, hogy hogy lehettek ilyen felelőtlenek, hogy nem okították ki a gyereküket a védekezés nélküli szexről és a gyermekvállalás következményeiről! Személy szerint én csak akkor vállalnék gyereket, ha már meglenne az anyagi biztos hátterem, és egy hely, ahol nyugodt, biztonságos és egészséges környezetben tudnám felnevelni őket!

Milyen szinten tiltanád meg majd a gyerekeidnek a technikát? Vagy hány éves korukig és mit tiltanál? Érdemes-e egyáltalán tiltani ezeket?

Magával a technikával nincs gondom, szóval hagynám nekik, hogy éljenek vele, de megszabnám nekik, hogy mit mennyi ideig használhatnak és hány éves kortól! Pl.: amíg a gyerekem ovis lenne, biztosan nem engedném neki, hogy telefonozzon, mert minek? És amikor iskolás lenne, akkor is csak, már amikor eljárna szórakozó helyekre meg ilyen-olyan helyekre, de csak azért engedném meg neki a telefont, hogy tartsa velem mindig a kapcsolatot, és hogy ne aggódjak érte! A tv-t már kicsiként megengedném neki, hiszen én is olyan meséken nőttem fel, amit szívesen visszajátszanék neki videó kazettáról és megmutatnám, hogy min nőttem fel, de ha lehet, akkor inkább a mesekönyvet választanám, mint a tv-t. Tv-zni is csak 1-2 órát hagynám kicsi korában, utána pedig az iskolával párhuzamosan csak akkor tv-zhetne, ha készen van a leckéje és mindent megtanult! És igen, inkább próbálnám a diavetítést, a mese felolvasását, mint a tv-t, hiszen egy felolvasás sokkal inkább segíti a gyerek képzelőerejét fejlődni, mint egy doboz, amiben színes előre megrajzolt figurák beszélnek és csinálnak ezt-azt! Illetve a telefon és internet helyett pedig a személyes beszélgetéseket és találkozókat javasolnám inkább neki, sőt TANÍTANÁM neki! Lehet, hogy a gyerekemnek előbb utóbb problémája lenne ezzel, de ha igen, akkor leültetném és megbeszélném vele, hogy mik az érvei ez ellen és miért szeretne mást. Ha meg tud győzni, valószínűleg engednék neki, de ha nem, akkor újabb érvet kéne keresnie!

Mit gondolsz a gyors-éttermekről? És mi a véleményed a fogyókúrás ételekről, mint pl. Norbi update?‎ 

A gyors éttermekkel annyira nincs problémám, leginkább csak az, hogy sok szülő oda viszi minden nap a gyerekét ahelyett, hogy egy normális menüt főzne neki, így nagyon sok az elhízott gyerek! Bevallom én is járok ilyen helyekre, nem csak éttermekben vagy csárdákban szoktam enni, de magával az ötlettel nincs bajom, hogy egy gyors kaja, amit a munkád szünetében megehetsz gyorsan és jól is laksz tőle! Itt az emberekkel van probléma, hogy nem 1-2 alkalommal esznek ott, hanem van, aki minden nap, ami egészségtelen! A fogyókúrás ételek, mint pl.: a Norbi update minden faszság! Azzal lehet fogyni, ha egészségesen étkezel, betartod az alapvető étkezési szokásokat illetve mozogsz sokat! Na, ezzel le lehet fogyni, de mindenféle ló csemegével, amit ezek kínálnak, na, azzal nem!

Miért gondolod, hogy változtatni kellene a világon?‎

Mert rossz ez, így ahogy van. Amíg van minimum egy ember, aki elégedetlen a világgal addig változtatni kell rajta.

Szerintem olyan mindig is lesz, hogy valaki elégedetlen.‎

Ez természetes, de minimum az éhezést, a járványokat, a környezetszennyezést fel kéne számolni! Az a baj, hogy a világ együttes erővel megtehetné, csak mindenki úgy gondolkozik, hogy “Neki nem éri meg, hogy segítsen másnak”. És ITT van a legnagyobb baj az emberekkel, hogy mindenben a pénzt keresik, a pénzt látják, stb. Én személy szerint nem azért akarok sok pénzt keresni, hogy én azt tartogassam, hanem hogy abból egy részéből én élnék normális életet, a maradékot, ami nem létfontosságú pedig különböző szervezeteknek küldeném! Nem ülnék rajta, mint egy kotlós tyúk!

Ha csak egyetlen egy dolgot változtathatnál meg a világon, mi lenne az?‎

Minden rossz dolog felszámolása!

Nem, nem és nem, nem bújhatsz ki a kérdés alól. Egy dolgot választhatsz.‎

Pedig gyönyörűen kibújtam, ezt nem tagadhatod! Az a baj hogy olyan sok rossz dolog van, és egyszerűen nem tudok mérlegelni közöttük, hogy melyik a szörnyűbb. Számomra ugyanolyan szörnyű az éhezés is, mint a környezetszennyezés. Ha más oldalról közelíteném meg, akkor az összes gonosz, rosszmájú embert jóvá változtatnám és így csak jó emberek lennének a világon, akik ráeszmélnének a problémákra és megoldanák a környezetszennyezést és az éhezést meg minden ilyen rosszat!

Tagja vagy valamilyen önkéntes csoportnak?‎

Nem, jelenleg nem, mert tanuló vagyok, meg érettségizem és sok lenne a meló+tanulás mellett, de már volt róla szó, hogy a Fővárosi Állatkertbe megyek önkéntesnek, ha felvesznek Pestre, egyetemre!