A legkorábbi gyermekkori emlékem

Nem mernék megesküdni, hogy ez a legkorábbi emlékem, de talán ez a legemlékezetesebb és talán a legtöbbet emlegetett. 😀

A történetnek három főszereplője van, én, a húgom és egy Two To One nyalóka. Nem tudom ki az aki ismeri közületek, én sajnos már nem igazán emlékszem az ízére, sem arra milyen ajándékokat is rejtett. A történet idején mindketten igen csak fiatalok voltunk és akkoriban még a velünk egykorúaknak szinte kötelező volt a délutáni alvás. Nem volt ez aznap sem, zsebre vágtam az én Two To One nyalókámat, hogy majd alvás után folytatom annak elfogyasztását. Ébredés után azonban különös meglepetés ért. Húgom ugyanis míg aludtam, kicsórta azt a zsebemből, elfogyasztotta, majd az üres dobozt visszacsempészte, mind ezt úgy, hogy sem én, sem a szüleim nem vették észre.

Nem mondanám, hogy hatalmas törést okozott volna, de hosszú éveken keresztül felemlegettem. Úgy vélem ha ez nem történt volna meg, ma már nem, hogy a nevére, de magára a termékre sem emlékeznénk. 😀 Persze a nevéből is annyi maradt meg bennünk (óvodások lehettünk mikor megtörtént, közünk nem volt még akkor az angolhoz, így hallás után jegyeztük meg a nevét), hogy tutuvá nyalóka. 😀 A valódi nevére számomra csak most, a poszt megírása közben derült fény.