Mint ahogy előző posztomban is írtam, ismét visszamegyek Amerikába. Idén New York a cél. Erről szeretnék napi blogbejegyzéseket írni. Elérkeztünk a 0. naphoz, kezdjünk is bele.
Megkezdtük untunkat New York felé. Úgy döntöttünk, hogy vonattal elmegyünk Bécsig. Ott találkozunk keresztanyummal, este pedig megszállunk a reptéren lévő Moxy-ba. Majd a másnap reggel induló géppel megyünk tovább. Kicsit fura így neki indulni. Reggel nem kellett korán kelni, bőven volt idő mindenre. Sőt, még untunk is magunkat. Annyi baj legyen.
Előző este átmentem Nórihoz. Ez már a megszokott menetrend, csak eddig erre azért volt szükség, mert közelebb lakik Ferihegyhez, mint én. Most viszont azért jött kapóra az ő lakása, mert könnyebb volt onnan megközelíteni a Kelenföldi pályaudvart. Ugyanis onnan indult az OBB-s RailJet Express melyre jegyünk szólt.
A felújítás ellenére ~10 percet késtünk. Utunkat némiképp megkeserítették a hangoskodó osztrák utasok, szerencsére a zajszűrős fejhallgató megoldás volt ellenük. Ami tetszett a szerelvényen, hogy minden kocsin volt, nagyobb bőröndöknek fenntartott hely. Ami már kevésbé, az a nem működő hálózati aljzatok.
14:36 körül értünk be, egy vonat 14:40-kor indult a reptérre. Bár még 14:41-kor is bent állt és csak 14:42-kor indult el, sajnos épphogy, de lemaradtunk róla. Egyrészt a (tényleg elhanyagolható) késés miatt, másrészt, mert még nem ismertük ki magunkat ezen a pályaudvaron. Persze ezen nem bánkódtunk.
15:12-kor indult egy másik. Vagyis, indult volna, ha nem késett volna az is. Persze a peronon állva először nem értettük mi történik. Beért egy szerelvény, a kis kijelzőkön az a járatszám volt, ami nekünk kellett volna, az úticél is stimmelt. A nagy kijelzőn azonban az szerepelt, hogy senki ne szálljon fel rá. Végül észrevettük, hogy a nagy utastájékoztatón megváltozott az indulási idő 15:32-re, majd át is került egy másik vágányra. Szerencsére a két vágány azonos peronon osztozkodott, így nem kellett messzire menni. Beállt a vonat, felszálltunk rá, épphogy leültünk és már indult is, pedig még csak 15:20 volt. Eléggé kaotikusnak tűnt az egész.
Végül kiértünk a reptérre. Pont azt beszéltük, hogy mennyire jó lenne hasonló Ferihegyen is. A vonat a reptér „alá” érkezik be. Ahogy felmegyünk a mozgólépcsőn föld alatt tehetjük meg utunkat a terminálok, a parkolók, sőt az általunk választott hotelhez is.
Nagyjából 10 perc alatt elértük a hotelt. Itt fogadott megint egy kissé meglepő dolog. A check-in pult ugyanis a bár részét képezte. Megkaptuk a kártyákat, felmentünk a negyedik emeletre és benyitottunk a szobánkba. Amint elhúztuk a függönyt, egyből a reptér, az jetbridg-ek (utas hidak) és persze a runway (kifutó) fogadott minket. Fel-le szálló gépek. Nóri természetesen teljesen odáig volt tőle, annak ellenére, hogy napi szinten ebben a környezetben dolgozik. Mondjuk érthető, nekem is tetszett.
Gyorsan lepakoltunk, én elővettem a bőröndből egy kis mellkastáskát, melyet alaposan lefogok tesztelni utunk során. Majd elindultunk vissza a városba, hogy találkozzunk keresztanyummal. Félúton a lakásához menet össze is futottunk. Megmutatta az új albérletét, beszélgettünk egy keveset. Majd beültünk vacsorázni.
Egy „Wasabi 21” nevű helyre kalauzolt el bennünket. Azon nem lepődtünk meg, hogy elsőre német nyelvű étlapot kaptunk, azon már inkább, hogy kérésünkre nem tudtak angol nyelvűt adni. Először azt állították, hogy a neten fent van angolul is, majd miután a személyzet sem találta meg, elengedtük a dolgot és megoldottuk magunk. Persze ez nem vesz le a hely értékéből, és nem az első alkalom, hogy ilyet tapasztalunk utazásunk során, mégis meg tud lepni még mindig.
A hely maga kellemes volt, és az ételek is szuperek, az árak pedig bécsi viszonylatba egyáltalán nem magasak. Én ropogós kacsát rendeltem, Teriyaki szósszal, babcsírával és rizzsel, mellé Almdudler-t. Nóri Tori Soba (Wok-Nudeln)-t rendelt (sült tészta, csirkével és zöldségekkel), mellé málnás üdítőt.
Falatozás mellet jót beszélgettünk, majd elindultunk vissza a reptérre. Mielőtt felmentünk volna a szállodánkba, még megnéztük a hármas terminált, hogy reggel már magabiztosabban indulhassunk neki a napnak.
A szálloda bárjában kikértük a welcome drink-ünket, melynek Foxy-Moxy-t választottunk. A lényeg igazából csak az volt, hogy se koffein, se alkohol ne legyen benne. Az így leszűkült választék pedig, csak almalé, narancslé és a már említett alkohol mentes koktél volt.
Leave a Reply