Egy rég nem látott nyári eső

A szürke New York City-t könnyű pára vonja be. A lassan guruló sárga taxink ablakán keresztül merengünk a szemerkélő esőcseppek áztatta, s aszfalt csíkok szegélyezte, égbe meredő épületeken. Közénk finom feszültség foglalt helyet. Megszólalni egyikünk sem mer, bár epekedünk egymás hangja után. A jármű szigetelésén átszökő esőcseppek, halovány koppanásain kívül nem töri meg semmi az elmúlt évek csendjét. A Holly egyszer csak nem bírja tovább.

  • Mit keresel itt? – csattan fel
  • Egy irányba megyünk, és felajánlottad, menjünk egy kocsival.

Holly ekkor felém fordul, s szúrós tekintettel néz rám.

  • Úgy értem a városban. – forgatja szemeit
  • Úgy tűnik egy balul elsült találkozót. – tekintek rá
  • Hogy sikerült elszúrnod? – fordul vissza az ablak felé
  • Mégis miből gondolod, hogy én szúrtam el? – kelek ki kissé magamból
  • Szóval te voltál – fordul vissza – Volt valaha, akivel jól ment? – mosolyodik rám kissé gúnyosan
  • Tudom is én – fordulok az ablak felé – mindig azt hiszem, hogy most jól csinálom, aztán mindig kiderült, mekkora egy barom vagyok
  • Ó, istenem, légy már férfi!

Lassan begurul Holly lakásának épülete elé a taxink. Kiszáll, és elindul a bejárat felé. Csak bámulok magam elé. Visszanéz rám.

  • Nem jössz fel?
  • Végül is… miért is ne
  • Hm… ez igen, ennyire ne lenne kedved hozzá?

Kiszállok a kocsiból és elindulok utána. Míg közeledem felé, tekintetem elvész eső áztatta fekete tincsei és csillogó barna szemei látványában. Csilingelő hangja képes csak kizökkenteni.

  • Ugye nem az átázott blúzomat bámulod?
  • Észre se vettem
  • Na persze

A liftből kiszállva a folyosó egyenesen a lakása ajtajához vezet. Feltárul előttünk a hatalmas ajtó és egy márvány terembe érkezünk. A falakon megannyi csodás antik festmény, a falak előtt különböző korok szobrai sorakoznak. Az előszobából jól látni a nappaliban helyet foglaló zongorát.

  • Kipróbálhatom?
  • Csak tönkre ne tedd – kacsint rám – megyek át öltözőm, neked meg hozok egy törölközőt
  • Rendben

Leülök a zongora elé, és egy halk dallamot kezdek játszani. Kis idő elteltével énekelni kezdek mellé. Ekkor megjelenik Holly.

  • Te mióta érdeklődsz bármi művészi után?
  • Mindig is érdeklődtem – kacsintok rá
  • Hm… – hunyorog rám – fura vagy te nekem
  • Mintha hallottam volna már ezt valakitől
  • Ja, mindig is fura voltál

Kacéran elmosolyodom, majd folytatom a dallamot. Holly elindul a bárszekrény irányába, majd hirtelen megfordul.

  • Mi járhat most a fejedben?
  • Kétlem, hogy tudni szeretnéd
  • Majd én tudom mit szeretnék tudni – ráncolja homlokát
  • Hát jó – sóhajtok nagyot – azon tűnődőm, mikor kérsz meg, hogy simogassam a hátad – mosolyodom rá
  • Hát te semmit nem változtál – csattan fel – soha, érted? Soha! Annak már vége!
  • Hát persze.

Visszafordul, és tovább megy eredeti úti célja felé. Kivesz egy kristály poharat, jeget tesz bele, majd tölt két ujjnyi whisky-t rá. Elővesz egy másik poharat, melybe a konyhából hozott, boros üvegből tölt száraz fehér nedűt. Majd elindul a zongora irányába.

  • Azért iszunk, mert? – nézek kérdően rá
  • Nem kötelező!
  • Nem mondtam, hogy nem fogadom el.
  • Mindjárt gondoltam – húzza fel jobb szemöldökét – de a zongorára nem teheted alátét nélkül!

Ekkor elindul a hatalmas ablakok irányába. Egy bő felső van rajta mely jobb vállálról kissé lecsúszva hagyja szabadon hamvas bőrét. Combjait semmi nem fedi, csupán egy kissé bőszárú rövidnadrágot vett fel. Amint az ablakhoz ér, dús haját baljára igazítja, szabadon hagyva nyakának jobb felét. A távolba mereng, és poharába kortyol.

  • Gondolsz még néha rám?
  • Miért fontos most ez?
  • Szóval igen.
  • Minden egyes nap.
  • Még sem írsz szinte sohasem. – kortyol újra poharába
  • Csupán csak nem szerettem volna bekavarni. – hagyom abba a játékot
  • Most mégis a városban vagy.
  • Mondtam már, egy találkozó miatt jöttem.
  • Csak nem velem szerettél volna találkozni?
  • Titkon, vagy a mesém szerint?

Belekortyolok a whiskybe, majd lehelyezem a poharat a zongorára. Ezt követően elindulok az ablak irányába. Apró lassú léptekkel haladok, közben kiélvezem a sziluettjét. Végig néma csend honol. Mikor mögé érek, finoman válla felé hajolok és apró csókkal illetem nyakát.

  • Nem … szabad… – aprókat nyög közben

Nem válaszolok, csak újabb csókkal izgatom tovább. Holly újra poharába kortyol, majd leteszi a párkányra. Ismét megcsókolom. Ekkor finoman hátra nyúl, megfogja a tarkómat. Óvatosan megfordul és szájon csókol.

  • Nem szabadna.
  • Tudom – válaszolom
  • Nekünk ezt nem kéne

Erre már nem felelek, csak folytatom amiért jöttem.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezeket a cookie-k a webhelyünkön elhelyezett hirdetésekhez szükségesek.

Google Tag Manager segítségével nyomon követjük forgalmunkat, és segít nekünk az A/B új funkciók tesztelésében.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • m_pixel_ratio
  • presence
  • sb
  • wd
  • xs
  • fr
  • tr
  • c_user
  • datr

Összes tiltása
Összes engedélyezése