sodródás

Sodródás

Messze sodródtunk te meg én. Elengedtünk egymás kezét, s a bús fuvallat orkánná erősödve építette a mérföldeket kettőnk közé. Míg te partot fogtál én csak sodródtam a világ pereme felé, oly sebesen, hogy már semmi sem állíthatja meg a végtelenbe zuhanásom. A szívemet marcangoló fájdalom táplálja a viharos szelemet, nincs ki kifoghatná azt vitorlámból. Oly rég történt, hangod már nem csendül fülembe, arcod már homálylik szemeim előtt, egyedül a nálam hagyott sötétség mi emlékeztet rád. A sötétség mely e vihart szülte.


Comments

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezeket a cookie-k a webhelyünkön elhelyezett hirdetésekhez szükségesek.

Google Tag Manager segítségével nyomon követjük forgalmunkat, és segít nekünk az A/B új funkciók tesztelésében.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • m_pixel_ratio
  • presence
  • sb
  • wd
  • xs
  • fr
  • tr
  • c_user
  • datr

Összes tiltása
Összes engedélyezése