Változz, de kérlek mértékkel…

Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor én most mellette vagy ellene vagyok-e a változásoknak? Bevallom nem egyszerű felismerni. Sokszor úgy tűnhet, hogy a hangulatom befolyásolja, holott ez nem így van. Amennyiben összességében nézzük a dolgokat, valamint kicsit is sikerül belelátni a fejembe (micsoda sznobizmus igaz? ? ), akkor láthatjuk, hogy a változás mellett tettem le a voksomat.

Ha jobban belegondolunk, akkor ostobák és “gyökerek” (elnézést akit ezzel piedesztálra emeltem) mindig is voltak, és valószínűleg mindig is lesznek. Én csupán azt nem értem, hogy ha annyi területen tudunk fejlődni, akkor itt miért nem? Nem kell, hogy oly rohamtempóban fejlődjünk emberileg, mint ahogy például a technológia fejlődik, de azért lehetne észrevehető ez a változás. Itt most nem arra kell gondolni, hogy idióta politikusok, fellengzős újgazdagok vagy bármi egyéb társadalmi réteget képző tulajdonság. És nincsenek földről elrugaszkodott vágyaim sem (világbéke, egyenrangúság stb.).

Azt nem értem, hogy miért kell ugyanannyi (azt, hogy több lenne-e azt nem tudom), parasztot (nem földműves), ostobát és degenerált embert kitermelnünk? Azzal azonban tisztában vagyok, hogy úgy működik ezt mint egy hurok. Minél jobban ellenkezünk annál szorosabb lesz. Szorosabb lesz hiszen foglalkozunk velük, és számukra csak ez a lényeg, hogy állandó beszédtémák legyenek. Ez olyan mint amikor valakinek feltűnési viszketegsége van, produkálja magát, te meg bosszankodsz rajta, folyton rászólsz. És mi történik ekkor? Ő boldog hisz van aki foglalkozik vele, az nem zavarja, hogy negatív értelemben foglalkozol vele. Őt csak az érdekli, hogy legyen aki hozzászól, aki nézi stb.

Nos mivel szokták volt mondani, hogy minden nézőpont kérdése, így valószínűleg az én viselkedésem is épp ilyen érzéseket vált ki másokból. Ott vannak például a művészfilmek. Nos nem feltétlen értem meg mindet egytől-egyig. Ha vesszük például a Jancsó filmeket (random emeltem ki egy szeletet), akkor máris a filmek egy olyan rétegéhez érünk amiket nem értek, vagy nem teljesen. Ennek oka lehet az is, hogy nem éltem abban a korban. Persze hallottam róla, olvastam róla és tanultam is róla. Azonban lássuk be ezek egyike sem egyenlő azzal mint benne élni egy adott korban és megélni dolgokat.

Az is lehet, hogy ezek a filmek valóban egy szűk rétegnek szólnak és én nem tartozom bele, hogy sajnos vagy szerencsére azt nem tudom eldönteni. Éppen ezért vannak (nem feltétlen azok akik ezeket a filmeket megértik, hisz ez csupán egy példa volt), akik bölcsesség terén (nem feltétlen jó szó ez, de jelenleg nem jut más eszembe), vagy előrelátásban úgymond felettem vannak. Ők ugyan azt látják mint amit én látok másokban. Számukra én sem csinálok mást mint lázadok, vagy épp produkálom magam, hogy legyen aki meghallgat. Viszont azt is látni kell, hogy több mint négy éve írom a posztokat, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, anélkül, hogy lenne akár egyetlen egy állandó olvasóm. Nem akarok én követőket, vagy épp napi több tízezer oldaltöltést, mert nem ez a célom. Én csupán leírom amit gondolok, és fenntartom a (jelenleg) VPS-t és fent fogom ezután is.

Viszont megint sikerült elkanyarodnom a címtől. Ennek általában az az oka, hogy amikor leülök, még nem tudom, hogy miről is fog szólni a cikk, valamint, hogy egyszerre túl sok mindent szeretnék leírni. Na de akkor próbáljunk visszakanyarodni a címhez. Ha most ránézek a címre, akkor azt látom, hogy a változásról akartam írni. Nos igen.

Nekem tetszenek a változások, még ha nem is tűnik úgy. Nekem néha a mértékével vannak problémáim, és nem azért mert nehezen viselném el a változásokat. Csupán vannak olyan változások amik vélhetően több negatívumot hoznak mint pozitívumat, még ha nem is azonnal. Nem, itt nem az “általunk okozott” globális felmelegedésre gondolok. A környezettudatosságot és a fenntarthatóságot a helyén kezelem, viszont vannak akár egyének akár szervezetek akik igen csak földtől elrugaszkodott állításokat és elméleteket gyártanak. A később érzékelhető negatívumok esetén én a jövő (akár nagyon távoli) generáció tulajdonságaira gondolok. Persze elfogadom, hogy a fejlődéssel együtt jár, hogy a következő generációnak nem kell már megtanulnia bizonyos dolgokat (nem, nem azért mert az anyatejjel szívják magukba), mint például nekem sem kellett megtanulnom, hogy hogyan kell egy szénás szekeret megrakni. Ez számomra elfogadható, egyértelmű és helyesnek mondható. 

Azonban az, ahogy ezt kezeli az aktuális “új” társadalom az már nem tetszik. Most például 3 “hír” jut eszembe amin legutóbb megbotránkoztam. Az egyik arról szólt, hogy egy angol magániskolában (azt hiszem Angliáról van szó), azt vizsgálják öt éven keresztül, hogy milyen hatással van a diákok depressziójára az, ha nem kapnak házi feladatot. Ezenfelül ha jól emlékszem meditációs órákat is bevezetnek. Persze itt most magániskoláról van szó, és az ő szemszögükből biztosan stresszes lehet az életük. Legalábbis én el tudok képzelni olyan helyzeteket amiből adódóan depressziósak lehetnek. Azt azonban nem értem, hogy miért pont az házi feladatokat kell megszüntetni.

Nem az a baj forrása. Persze csökkenhet a nyomás a diákon, mégis indokolatlannak tartom, és nem hiszem, hogy elősegítené a saját lábra állást. A következő hír is az iskolásokról szól. A cikk azzal foglalkozott, hogy milyen nehezek az iskolatáskák. Persze nem könnyűek, de az enyém is nehéz volt, a hugomé is és még sok másunké. Én nem ismerek senkit akinek emiatt testtartási problémái lennének.

A harmadik hír, hogy két járőröző rendőr betelefonálás után kicserélte egy mozgássérült elektromos kerekesszékén a defektes kereket a szakadó esőben. Félreértés ne essék, nem nézem le őket, örülök, hogy segítettek neki. A probléma azzal van, hogy mennyire felfújták ezt. A rendőr feladata a rend betartatása valamint segíteni a bajbajutottakon és nem az, hogy civil ruhában furikázzunk a felmatricázott autóval magánügyekben. Értem én, hogy úgy érezzük nagy az igazságtalanság a világban és jól esik ilyen cikkeket olvasni. Bevallom engem is jó érzéssel töltött el mikor olvastam. Viszont nem kellene átesni a ló túloldalára.

Az emberek kezdenek elpuhulni, ami érthető, mert sok minden automatizált, leegyszerűsített. Van aki a fejlődés hatására okosodik és van aki butul. Sok olyan emberrel találkoztam már, aki szétszórt, nincs önálló gondolata, nem gondolkodik logikusan, az első problémánál megakad, nem tud önállósulni. Amikor azt látom, hogy valaki éjjel-nappal játszik, folyton új telefonja van amit folyton búj, és közben a keresőket sem tudja használni. Vagy épp vannak “nagy” youtube-osok, akik öntik a gameplayeket, viszont technikai analfabéták. A sokszor magyarul kiírt hibaüzeneteket nem tudják értelmezni. A másik probléma velük, meg sem hallgatják amit mondani akarsz nekik a hibájukról (nem ellenszenvből megemlítve), már támadásnak veszik és visszatámadnak. Legalábbis próbálnak. Persze ők egy szelete csak a tortának, még annak a tortának is amit azok alkotnak akikkel “problémáim” vannak, azonban eléggé “fontos” szelete.